Rólam


Portré rólam

Amikor a férjem, Attila, meghalt úgy éreztem mindennek vége, annyira nagy volt a fájdalom és a keserűség bennem, hogy nem hittem el, hogy a gyászt, a veszteséget túl lehet élni, ebből lehet egy új, egy másik életet építeni, amit szeretni fogok a gyerekeimmel együtt. Nagyon nehezen hittem el, hogy a gyász feldolgozható.

Jártam kineziológushoz, pszichológushoz, segítettek mind a ketten. Sokan azt mondták, hogy a veszteségem, a gyászom után hamar összeszedtem magam. Igen, így tünt kívülről. Nem mondtam el senkinek sem, hogy mennyire összetört a szívem, a lelkem, hogy azt, akit a legjobban szerettem, akivel le akartam élni az életemet, akivel terveink voltak az már nincs többé, hogy a napok kilátástalanok, csak eltelnek, és én rettegek minden percben az előttem álló jövőtől. Hogyan fogom túlélni a gyerekeimmel, milyen jövőjük lesz, hogyan lehet Apa nélkül felnőni, honnan lesz erőm ehhez. Ki fog nekünk segíteni a gyász feldolgozásában?

Milyen szörnyű szó az, hogy özvegy, mennyire utálom, mennyire kiúttalan, rossz jelentése van, komor, szomorú és megbélyegző. Semmi lágyság nincs ebben a szóban, ami egy kicsit enyhítene legalább a lelkemen, könnyebbé tenné a gyászomat.

Szerettem volna még boldog lenni, hinni az életben és abban, hogy nemcsak ezt az egy boldogságot kaptam, ennél többet érdemelhetek. Nem volt több ötletem, hogy kitől kérhetnék segítséget a gyász feldogozásában, így önmagamat fejlesztettem, tanultam, legfőképpen arról, hogy mi határozza meg a gondolatainkat, érzéseinket, mitől függenek a cselekedetem, eredményeim és ezek az özvegységemben hogyan segítenek.

Hogyan tudom elfogadni, hogy özvegy lettem, hogyan tudok barátságot kötni vele és nem csak taszítani, eltolni önmagamtól a jelen állapotomat. Hogyan tudok minél több időt a jelenben tölteni, és egyre kevesebbet a múltban és jövőben, kis lépéseket tenni, haladni a feladataimmal, kilábalni a gyászból, a reménytelenségből.

Majd rátaláltam a lifecoachingra / életvezetési tanácsadásra, ahol a tanulmányaim során rájöttem, hogy saját magam gyásztanácsadója voltam, rengeteg technikát, módszert alakítottam ki, ami segített, amivel haladtam, előrelépkedtem és felépítettem azt az életet, amit megszerettem, amiben megtaláltam a helyem és a gyerekeim is biztonságban érzik magukat.

Elvégeztem talán a világon elérhető egyik legjobb Életvezetési Tanácsadó tanfolyamot, Tony Robbinsnál, aki a modern lifecoaching alapítója és azt tűztem ki célul, hogy sorstársaimnak szeretnék segíteni, nektek özvegy Anyukák és Apukák, hogy higgyetek abban, hogy ezt túl lehet élni, hogy lehet fejlődni, van kiút egy új és szép élet irányába. A gyász feldolgozható, van élet és lehetőség utána.

Gyászfeldolgozást David Kesslertől tanultam, akinek a munkássága megigézett, gyásztanfolyamain rengeteg technikát sajátítottam el. A gyász területén ő Tony Robbinshoz hasonlóan, aki az életvezetési tanácsadásban, David Kessler a gyászfeldolgozásban egy meghatározó ikon a világban.

Napi szinten igyekszem minimum 90 percet tanulással, önfejlesztéssel tölteni, hiszem, hogy ez segít abban, hogy folyamatosan kiválóan érezzem magam és újabb -és újabb technikákat sajátítsak el, amivel segíteni tudok nektek a gyászotok, veszteségetek feldolgozásában.

Az üzleti világban 25 éve nagyvállalati környezetben dolgozom, az utolsó 10 évet business coachként, mentorként, karrier tanácsadóként töltöttem.



 

Megtanultam erősebbnek látni magam, amiatt, amin a gyász miatt keresztülmentem, ahelyett, hogy okként használtam volna arra, hogy abbahagyjam az álmodozást. Engedd meg, hogy megkérdezzem, hol leszel egy év múlva, ha semmi nem változik?